Hogyan lettem szalagos? – hibák, amiket már elkövettem helyettetek

A lányok már kilencedikben arról álmodnak, hogy a végzős évükben melyik fiúval, milyen ruhában és milyen zenében táncolnak majd a keringőkor, hogy milyen tökéletes királylánynak fogják érezni magukat.

Csak, hogy abba nem gondolnak bele, hogy mennyi mindennel jár ez az egész, és mennyit kell küzdeni azért, hogy minden fele annyira tökéletes legyen, mint az elképzelésekben.

2018. november 17-én volt a szalagavatóm, és szeptembertől kezdve szinte csak ekörül forgott minden gondolatunk

Először még pozitívan álltunk hozzá, utána csak azt akartuk, hogy essünk túl rajta és mehessünk inni kulturálódni az afterre.

Szeretném hát elmondani nektek, milyen hibákat követtünk el mi, hogy ti ezekre már tudjatok figyelni.

 

/A képen: @vivii.hajas @alfoldilaura @toth.antonia19 @gabriellapalinkas @skodaanita0811 @pap.annamaria/

1. Jól válasszatok tanárt

Nálunk rengeteg gond akadt a tanárral: először minden jól alakult, lefixáltuk az árakat, az időpontokat, majd szépen lassan kezdett elállni a megbeszéltektől. Plusz pénzt szeretett volna kérni, miután még mindig nem volt koreográfiánk, ami nem a mi hibánk volt. Szinte minden órán kérdeztük tőle, hogy mikor kezdjük el, de ő mindig hárított, három héttel az előadás előtt is az alaplépéseket vettük meg a különböző emeléseket, amiket végül nem is raktunk bele a táncba. Fontos, hogy alaposan nézzetek utána a tanároknak és írjatok szerződést, mi ezt elmulasztottuk. Így felháborodva a plusz költségen, két héttel előtte kirúgtuk a tanárt, és magunknak fejeztük be a táncot. Nem volt tökéletes, hiszen nem vagyunk koreográfusok, de a mienk volt, és az összes apró tökéletlensége ellenére leküzdöttük az akadályt.

2. Ez nem az esküvőtök

Attól, hogy nem a szerelmeddel táncolsz, nem jelenti azt, hogy kevésbé lehet jó. Én egy jó barátommal táncoltam, mindketten élveztük és egy közös élményként fogtuk fel a dolgot. Rengeteget nevettünk a próbákon, amikor valamelyikünk bénázott, és ez sokat dob az amúgy keserédes visszaemlékezésen.

3. Ne akarj görcsösen tökéletes lenni

Ott követtem el a legnagyobb hibát, hogy naivan ábrándoztam egy tökéletes szalagavatóról. Amúgy is vészesen maximalista vagyok, és ha eltervezek valamit semmi sem jó, csak az, ahogy én elképzeltem, így történt ez itt is, hiszen pontosan szerettem volna csinálni mindent, mégis elrontottam a koreográfiát, pont akkor, amikor az első sorban álltunk. Onnantól kezdve rányomta a bélyeget az egészre, és egy mű mosollyal az arcomon táncoltam végig azt a zenét, amiről azóta álmodtam, hogy meghallottam, amikor pedig a teljes műsorral végeztünk lementem a családomhoz és feszülten fogadtam a dicsérő szavakat. Gyönyörű voltál. Ügyes voltál. Nem, mivel elrontottam. De nem is lehetett látni. Dehogynem. De nem. És ezzel ment el az utána következő pár perc: hogy megnyugodjak, és ki tudjam élvezni a pillanatot. Borzasztóan sajnálom, mert ha akkor kicsit lazábban veszem, lehet, sokkal szívesebben gondolok vissza erre az estére.

4. 50.000-ért a tiara és a cipő nem ajándék

Nyilvánvalóan senkinek nem egyforma az összeg, amit a ruhára és egyéb kiegészítőkre szánna. Budapesten és hasonló nagyvárosokban található szalonokról nem tudok nyilatkozni, én Székesfehérváron és Várpalotán néztem körül. Voltak olcsóbb helyek és olyanok is, amik diákkedvezménnyel is elég drágának mondható, ha azt vesszük, mennyi ideig viseljük. Így történt, hogy az 50.000-es álomruha helyett csak 20.000-et költöttem egy hasonlóan jóra. Igaz, az előbbihez adtak volna „ajándék” kiegészítőket és cipőt. Én ezeket megvásároltam pár ezer forintért, így összességében kijöttem maximum 25.000 forintból. Szóval mindenképpen azt tanácsolom, nézzetek körbe több helyen, ha nem szeretnétek „felesleges” kiadásokba bocsátkozni.

5. A rokonságnak megértőnek kell lennie

A legtöbb iskolában korlátozott számú férőhely áll rendelkezésre, így meg van szabva az egy főre jutó vendégek száma. (Nálunk a hivatalos közlemény szerint 5 é fél főt lehetett hozni fejenként) Nagyon nagy bizniszelések mentek a jegyekért, hiszen mindig van valaki, aki nem akarja kimaxolni a létszámát, és olyan is, aki egy lakodalomra való emberrel szeretne jönni. Szerencsére mindenki felírhatta azt a számot, amennyit el akart hozni, így a tanárnő látni tudta, hogy kinek mennyit képes engedélyezni. Nagyon szívesen hoztam volna mindenkit, de az öt és fél főből nagyon maximum hetet tudtam kihozni. Így meg kellett mondanom azoknak, akik nem fértek bele a limitbe, és ez rossz érzéssel töltött el.

Nálunk mindenki megértette, és nem csinált ügyet belőle. Ahogy említettem, ez nem az esküvőtök, persze mindenki szívesen látna benneteket, ahogyan ti is szívesen vennétek, ha minden számotokra fontos személy ott lenne, de ez képtelenség. A videókat, képeket meg tudják nézni, a nagy napodon pedig remélhetőleg mindegyikük ott lesz.

6. Fotós, videós

Ha már képek és videó: csak azt tudom hangsúlyozni mint a tánctanárnál: alaposan nézzetek utána, és fixáljátok le minden részletet. Mi osztályszinten béreltünk fotóst és egy videóst is. A fotóssal semmi gond nem volt, szép képeket kaptunk reális áron.

A videós az egyik osztálytársam ismerőse volt, nem kért érte semmit, igaz a későbbiekben mi sem kaptunk semmit. Nem vágta össze, még csak át sem küldte a nyersanyagot. A táncunkról és az énekünkről van egy telefonos felvétel, ami nem a legjobb minőségű. De nem panaszkodom, nekem legalább van rólunk, akadtak olyanok, akik kifejezetten kérték a szüleiket, hogy ne videózzanak, majd lesz egy profi, aki megteszi, ők élvezzék, amit utólag meg is bántak.

 

Összességében csodálatos dolog a szalagavató: királylány ruhában táncolni, műsort adni a szülőknek, családtagoknak, és megkapni a szalagot.

Hiszen ez a lényege, hogy elindultatok életetek „legkönnyebb” vizsgája felé, most már hivatalosan.

Laura

Instagram elérhetőségem: @alfoldilaura