Előre (2019)

A Pixar ismét kitett magáért.

Imádnivaló karakterek, rengeteg humor, megható lezárás. Ez az animációs film egyszerűen magával ragadja az embert. Az utóbbi időben nekem kimaradt pár ilyen mese, de az Előre hatására szerintem be fogom pótolni mindet. Ha azok csak fele ilyen jók, már megéri!

El tudtok képzelni egy olyan világot, amelyben csupa varázslény él, de mégsem használnak varázslatot? Elfek, tündérek, unikornisok, minden mágia nélkül. Csak azért, mert van egyszerűbb megoldás, kényelmesebb felpattintani a villanykapcsolót, mint fényt varázsolni.

Ian bátyja, Barley megszállottan hisz a varázslatban. Azonban ezzel egyedül van, és sokan furának is nézik emiatt. Többek között a tulajdon öccse is. Ám amikor egy váratlan alkalommal lehetőségük akad rá, hogy varázslat útján – ha csak egy napra is- de újra láthassák fiatalkorukban elvesztett apjukat, Ian is elkezd hinni a varázslatban, hiszen a segítségével a legnagyobb álma teljesülhetne. Az elf-fiúk versenyt futnak az idővel, s közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Egy világ, ahol az unikornisok úgy túrják fel a kukákat, mint a mi világunkban a kóbormacskák, ahol nem egy kutya vár otthon csaholva, hanem egy lelkes kis házisárkány és ahol a vad motorosok nem mások, mint röpképtelen, elhízott tündérek. Csodás grafika, vicces karakterek: az Előre-t bátran ajánlanám bárkinek, kortól és nemtől függetlenül.