A láthatatlanok (2018)
Attól, hogy valakit semmibe vesznek, még lehet tehetséges, értékes ember.
Egy igaz történet négy elszánt szociális munkásról és azokról a hajléktalanokról, akiknek segítettek. A film különlegessége, hogy a hajléktalanok saját magukat játszották el, a szociális munkásokat pedig profi színészek alakították.
A szociális dolgozó négy nő egy nőknek fenntartott, nappali hajléktalanszállót vezet. Minden erejükkel igyekszenek mindent megadni ezeknek a hajléktalanoknak, és segíteni nekik visszailleszkedni a társadalomba. Azonban ez nehezen megy, így az egész szálló veszélybe kerül. A négy nő azonban nem akarja feladni. Hősiesen küzdenek és szabályokat szegnek meg azért, hogy elérjék a céljuk: segíteni ezeknek az embereknek.
A láthatatlanok az első premierfilm, amit megtekinthetünk a Budapesti Távmoziban, amiről egy korábbi cikkünkben olvashattok. A film hazájában, Franciaországban hatalmas sikert aratott a mű: első ránézésre egyszerű, a mondanivalója viszont csodálatos, megható és elgondolkodtató.
A film címe tökéletesen kifejez mindent a filmmel kapcsolatban: a hajléktalanok sok ember szemében láthatatlanok, értéktelenek. A nők kiemelten, hiszen kevesebben vannak az utcán, de kevesebb figyelmet is kapnak és sokkal kiszolgáltatottabbak. És a cím nem csak a hajléktalanokra igaz: a négy szociális munkás nő is sokszor láthatatlannak érzi magát. Erre tették fel az életüket, de ez nagyon sok lemondással és áldozattal jár, de ennek ellenére sincsenek megbecsülve, és a saját életükre is alig jut idejük.
Rendező: Louis-Julien Petit
Szereplők: Audray Lamy, Noémie Lvovsky, Brigitte Sy, Antonie Reinartz, Corinne Maserio, Sarah Suco
Hossz: 102 perc
Műfaj: francia dráma
IMDB: 6,7
Kritikát írta: bambuszmedve