Made in Italy (2020)

Jó színészek, megható történet, átlagos sztori.

A film középpontjában egy apa-fia páros áll, akik nem mellesleg a valóságban is ugyan ilyen kapcsolatban állnak. Liam Neeson, akit -ha máshonnan nem is- az Elrabolva-ból szinte mindenki ismer, és fia, Micheál Richardson. A film különlegessége, hogy a két színész a valóságban is hasonlót élt át, mint a filmben: elveszítették Micheál édesanyját. Ugyanaz a gyász jelenik meg a filmben is, mint amit a valóságban is átélhettek, így a szerep is közelebb állt hozzájuk és ráadásul a film segíthetett nekik a gyász feldolgozásában.

A történet szerint Jacknak gyorsan pénzhez kell jutnia, hogy megvehessen egy galériát, ezért apjához, Roberthez fordul, hogy eladják olaszországi nyaralójukat. Arra azonban nem számított Jack, hogy a nyaralóval már évek óta nem foglalkoztak, így borzalmas állapotban van. A pénz azonban gyorsan kell, így fénysebességgel igyekeznek felújítani az amúgy kiváló panorámával és elhelyezkedéssel rendelkező, de romos házat. Természetesen felbukkan egy hölgy is Jack életében, bár egyikőjük családi élete sem egyszerű. Magában a történetben semmi meglepő vagy fordulatos nincs, a film a szokásos sémákat követi, kiszámítható, de ennek ellenére aranyos és megható. Egyáltalán nem éreztem időpazarlásnak, és a katarzis is megvolt a film egy bizonyos pontján.

Ami pedig feltétlen említésre méltó, azok a filmben megjelenő poénok, amelyek nem voltak eltúlozva, életszerűek és meglepően jók voltak. A közönség rendszeresen, egyöntetűn felnevetett, ennek ellenére volt olyan rész is, amely annyira meghatóra sikeredett, hogy úgy kellett a szemünk sarkából kitörölgetni a könnyeket.