Ígérem, hogy visszatérek (2019)

Ez a film nincs tele hihetetlen akciókkal és extrém animációkkal. De a története lebilincsel és elgondolkodtat.

A film középpontjában Sarah, az asztronauta és lánya, Stella áll. Sarah az európai űrprogram tagja, sokat dolgozik, ráadásul egyedül neveli lányát, akinek nehézségei vannak az iskolában. Mikor Sarah lehetőséget kap egy űrutazásra, nehéz döntésre kényszerül: felmegy az űrbe, vagy a Földön marad lányával. Ebből a helyzetből igazán elgondolkodtató kérdések születnek. Család vagy karrier? Túlélik ezek a kapcsolatok az idő próbáját? Hogyan dolgozza fel egy kislány az elszakadást? És hogyan egy anyuka? Nehéz, szívszaggató kérdések ezek.

A film jól bemutatja, hogy mit él át Sarah, miközben próbál a gyermekének segíteni, és közben fizikálisan nagyon lefárad, hiszen rengeteg gyakorlatot kell végeznie a felszállás előtt. Láthatjuk ezáltal, hogy milyen leterhelő már a felkészülés is, mennyire ott kell lennie testileg és lelkileg is. Mindemellett láthatjuk Stellát is, amint más, boldog családokat néz, szerelmes lesz, és próbálja feldolgozni anyja hiányát.

A filmről nem igazán tudnék rosszat mondani, maximum annyit említenék meg, hogy a mai filmekhez képest kicsit lassabb volt, nem a látványvilág, hanem az érzelmek voltak előtérben. És ez abszolút nem baj, de a legtöbb mai filmhez mérten szokatlan. Pozitívumként még kiemelném a névadást, amit örömmel konstatáltam. Amellett, hogy Sarah lánya a Stella (csillag) nevet kapta, még a macskájuk nevére is figyeltek. Ő nem mást, mint a Lajka nevet kapta, az első űrutazó kutya után. Kicsit humoros, nemde?

Rendező: Alice Winocour