Szétszóródva a sokféleségben

Május 9-én ünnepelhetjük Európa napját, mégpedig a 71 évvel ezelőtti Schuman nyilatkozatnak köszönhetően. Őszintén szólva, eredetileg azokat a fontosabb eseményeket szerettem volna ismertetni jelen sorok olvasóival, ahol Európa valóban egységesen lépett fel, ilyen alkalom azonban meglepően kevés alkalommal fordult elő.

De miért alakult ez így? Miért nem képes az Európai Unió még manapság sem közösen fellépni olyan fontos kérdésekben, mint a menekültválság, az integráció vagy éppen a koronavírus kezelése? Hogyan akarunk így egy egységes Európai Egyesült Államokat létrehozni, ha még ezekben a részkérdésekben sem tudunk együttműködni? Amennyiben végignézünk kontinensünk rendkívül gazdag történelmén, sokáig kell keresgélnünk, míg olyan kezdeményezéseket találunk, ahol sikerült egy zászló alatt egyesíteni az európai nemzeteket.

Történelmi háttér

Ha azonban jobban belegondolunk, ez nem is olyan meglepő. Európa annyi népnek, nemzetnek és egyéb etnikumnak ad otthont, amely bár páratlan diverzitást eredményez, számos konfliktusnak képezi táptalaját. Egy mediterrán ember sosem fog úgy gondolkodni gazdasági kérdésekben, mint egy skandináv, a nyugat-európaiak pedig jórészt teljesen máshogyan tekintenek a családra és a vallásra, mint ahogyan mi, itt  Közép-Európában. Ez a megosztottság bár régóta velünk él és nem sok esetben tudtunk rajta túllépni, nem teljesen legyőzhetetlen.

Pontosan az európai közösség létrehozóinak, vagyis Konrad Adenauernek, Alcide de Gasperinek és Robert Schumannak sikerült felülemelkedniük ezeken a különbségeken és belátni, az európai civilizáció csak együtt menthető meg. Az alapítóatyákat alapvetően három érték kötötte össze: a kommunizmus gyűlölete, a kereszténység és saját hazájuk, illetve az egész európai kontinens szeretete. Az első ok nem szorul különösebb magyarázatra, a II. világháború után a szovjet befolyási övezet egészen Közép-Európáig terjedt, ezzel megteremtve egy új háború lehetőségét.

A kereszténységről már sokkal kevesebb szó esik, holott 1951-ben egy Rajna-parti bencés kolostorban gyűlt egybe a három politikus, közös elmélkedés és imádkozás céljából. Mindhárman kereszténydemokrata szellemiségű pártokban politizáltak, ezért teljes mértékben hittek abban, hogy Európának vissza kell térnie a görög-római és zsidó-keresztény gyökereihez.

Olyan szerződéseket kötöttek, amelyekben ténylegesen hittek és vállalták azok betartását is.
Mindez azért is volt különösen fontos, mert 1919 és 1929 között rengeteg olyan nemzetközi szerződés született meg, amelyeket képtelenek voltak alkalmazni a gyakorlatban. A feladat tehát adott volt, ezt pedig sikeresen teljesítették, amelynek köszönhetően 76 éve béke honol Európában.

Nagy unió, még nagyobb problémák

1950 óta azonban nagyon sok kihívással kellett szembenéznie az EU-nak, amit az egyre bővülő taglétszám csak tovább súlyosbított.
A 2008-as gazdasági világválság következtében az eurózónába vetett addigi töretlen bizalom megtört, a gazdaság komoly recesszióba süllyedt és Ázsáival összehasonlítva sokkal tovább tartott. A válságra adott válaszok sem arattak teljes sikert a legtöbb tagállamban, a különböző mentőcsomagok és megszorítások következtében alapvetően csökkent a nemzeti jövedelem és nőtt a munkanélküliség.
Az unió egy olyan gazdaságpolitikát folytatott a válság idejében, amely közvetlenül járult hozzá a gazdasági visszaeséshez és a pénzügyi függetlenség csökkenéséhez.

Amikor éppen csak összeszedte magát az európai gazdaság és elkezdett növekedési pályára állni, egy eddig még sosem látott mértékű népvándorlási hullámmal kellett szembenéznie. A 2015-ös migrációs válság váratlanul jelentett hatalmas problémát az uniós politikai vezetésnek, amelyre azóta sem sikerült megfelelő választ találni. 2010 óta több mint 6 és félmillió menedékkérelmet nyújtottak be az Európai Unió területén, azonban ennél jóval többen érkeztek a kontinens területére, hiszen csak 2015-ben és 2016-ban több mint 2 és félmillió illegális határátlépést regisztráltak. Az unió válságkezelésének keretében bár megreformálták a menekültügyi rendszert és szigorúbb külső határellenőrzést vezettek be, ezek az intézkedések nem jelentenek teljeskörű megoldást. Az EU külső határai jórészt még mindig végtelenek, a beérkezett tömegek elhelyezése és szociális segítése hatalmas összegeket emészt fel, ráadásul a Törökországgal kötött megállapodás kiszolgáltatottá teszi a tagállamokat.

A migrációs válság után, amikor Európa a választások és az új költségvetés elfogadása miatt az egyik legnagyobb politikai csatározások színterévé vált, ’’tökéletesen’’ időzítve robbant be a 2020-as koronavírus válság. A járvány elleni védekezés legfontosabb alappillére, vagyis a népesség oltása eléggé lassan haladt, még az uniót 2020 végén elhagyó Egyesült Királyság is sokkal sikeresebben teljesítette saját oltási tervét, mint a legtöbb európai ország, akik az unióra vártak. A kezdeti bizalmatlanság a kínai és az orosz vakcinával szemben komoly tévedésnek bizonyult, amelynek csak most kezdődnek el látszani a valós hatásai, miközben egyre több tagállam rendel ilyen típusú oltóanyagokat.

Láthatjuk tehát, hogy az Európai Unió utóbbi 12 éve közel sem nevezhető békésnek, mindazonáltal az előbb említett 3 kérdés közül egyikben sem volt képes közösen és hatékonyan fellépni, amely komoly fenntartásokra adhat okot a jövőt illetően.
Nagy-Britannia távozása is komoly figyelmeztetés az egész uniónak, de legfőképp annak vezető hatalmainak. Egy ilyen döntést nem szabad csupán a félrevezetett néptömegekkel és a populizmussal indokolni, ettől sokkal komolyabb és mélyrehatóbb problémák vezettek a kilépéshez. Amennyiben nem vagyunk képesek orvosolni mindezeket az elkövetkezendő években, könnyen elveszíthetjük mindazt, amit örökségbe kaptunk.

Birodalmi törekvés, nemzeti ellenállás

A felmerült problémákra jórészt két, egymást teljesen kizáró megoldási javaslat létezik. Az unió gondolkodását az elmúlt évtizedekben alapvetően meghatározó birodalmi gondolkodás eredményeként egyre szorosabb integráció valósult meg. Németország és Franciaország, illetve a Benelux államok folytatnák ezt a központosítást, amely azonban elfogadhatatlan számos tagállamnak. Ennek jórészt történelmi és kulturális okai vannak, ugyanis amíg a nyugat-európai országoknak volt idejük megélni saját szabadságukat, addig a közép-európai és a balkáni régió folyamatos harcolni kényszerült a nemzeti szuverenitásért. Egyáltalán nem meglepő, ha a 89-es rendszerváltoztatásokban résztvevő országok nem szívesen vállnak meg azoktól a jogaiktól, amelyeket nagy nehezen, több százezer ember élete árán sikerült kivívniuk.
Miért akarnánk betagozódni egy újabb birodalomba, amikor nemrég vertük le az előző rabláncait? Ezt azonban egy német, olasz vagy francia politikus sosem fogja tudni megérteni, mert nem tapasztalták meg milyen a nagyhatalmak átjáróházának lenni, a nemzeti szuverenitásért küzdeni, vagy esetleg évtizedes elnyomásban élni egy idegen hatalom részeként.

 

A törésvonal tehát egyértelműen a szorosabb integrációt, vagyis az Európai Egyesült Államokat szorgalmazók, illetve az ezt a törkevést ellenző nemzeti erők között húzódik. Európa népeinek még egy hasonlóan nehéz kérdésben kell dönteniük, méghozzá a saját identitásukat illetőleg. Mivel a kontinens egyre jobb kezd eltávolodni történelmi örökségétől, felmerül a kérdés: Mi tekinthető közös európai értéknek? Gräff Ferenc A reform – Úton az Európai Egyesült Államok felé (2018) című könyvében említést tesz az uniót érintő identitás válságról, megoldási javaslata szerint pedig az európai közösségeknek meg kell találniuk a görög-római és a zsidó-keresztény gyökereiket annak érdekében, hogy sikeresen együtt tudjanak működni.

Konklúzió

Akár létrejön az Európai Egyesült Államok, akár nem, Európának muszáj megbékélnie önmagával, mert ennek hiányában valószínűleg képtelen ellenállni a modern világ kihívásainak. Érdemes lenne feleleveníteni azokat az értékeket, amelyek az alapítóatyákat is vezérelték, mert ezek alapján képesek lehetünk megreformálni az unió szilárd és hibás kereteit. Az európai nemzeteknek a siker érdekében szolidaritást kell mutatniuk egymás felé, ahol megférnek egymás mellett az ezeréves történelmi hagyományok és a modern elképzelések is.

Források:

https://magyarnemzet.hu/velemeny/megvedheto-e-europa-kereszteny-oroksege-9674669/

https://hvg.hu/gazdasag/20181008_A_valsag_tiz_eve_mit_tanultunk_a_nagy_magyar_osszeomlas_ota

https://www.xxiszazadintezet.hu/az-unios-valsagkezeles-valsaga/

https://www.europarl.europa.eu/infographic/welcoming-europe/index_hu.html#filter=2015

Borítókép: Tom Jansen / Caglecartoons.com

Írta és szerkesztette: Juhász Marcell