Star Wars: Jedihistóriák (2022)

Hiába Csillagok háborúja, ha jó sztorihoz kevés idő dukál, akkor a végeredmény csak egy közepszerű rövidsorozat.

A Disney kiadta egyben a 6 részes Jedihistóriák című animációs minisorozatot, miközben az Andor épp a fináléjához közeleg. A részek átlagosan nettó 12-13 percesek, így a sorozat önmagában nem elégítené ki elég tartalommal a Star Wars fanokat, de kiegészítésképpen tökéletes az egyéb megjelenő címek mellett. Az epizódok időtartama arra megfelelő, hogy belevonja a nézőt a történetbe. Az animáció minőségére sem érkezhet panasz, hozza a Klónok háborúja szintjét. Az 1, 5, 6. részek Ahsoka történetéről szólnak, míg a 2, 3, 4. epizódok Dooku-ról. Furcsa módon kronológiai szempontból sem lehet megmagyarázni ezt a felosztást, mert időrendben 2, 3, 1, 4, 5, 6-nak kellene lennie a sorrendnek.

Antológia sorozat lévén az epizódok és a történetek alapvetően nem függenek össze egymással. A karakterek jellemfejlődése viszont szemmel látható. Időben is nagyon elkülönülnek a részek. Ráadásul van, amikor egy adott rész több évet dolgoz fel és teljesen váratlanul ugrik az időben. Lássuk nagy vonalakban a cselekményt, amit az egyszerűség kedvéért külön bontok Ahsoka és Dooku részre.

 

Szájas

Ahsoka az egyik legkedveltebb karakter a Star Wars univerzumban a rajongók körében. És valljuk be, nem alaptalanul. A róla szóló 3 rész jó kedvcsináló a 2023-ban debütáló élőszereplős Ahsoka sorozathoz.

Az első epizódban Ahsoka megszületik, majd 1 éves korában egy vitatható hagyomány során felfedezik, hogy nem egy átlagos baba. Szívesen néztem volna tovább ezt a történetszálat, de a készítők más irányba vitték tovább a sorozatot.

Ahsoka a következő részben már Anakin padawanja. A kiképzését láthatjuk, na de nem a szokásos módszerekkel, hanem egy Anakin-féle rendhagyó teszttel. Egy kevésbé izgalmas epizód, mert csak egy ismétlődő jelenet sort láthatunk, amiben Ahsokát körbevéve lövésekkel próbálják leteríteni. Hiányoltam kicsit Anakintól a „Szájas” becézést, de az is érthető, hogy nem akarták elgyerekeskedni a sorozatot. Komolyabb és mélyebb mondanivalókkal próbálták megtölteni az összes részt a humor helyett. A végén azért beüt az utolsó jelenet, ahol ugrunk egyet az időben, így az ember megbocsájtja, hogy egy picit laposabb részt kellett látnia.

A végső epizódban már Ahsoka 66-os parancs utáni életét követhetjük. Egy árulás miatt szembekerül egy inkvizítorral is, végül pedig csatlakozik a lázadáshoz. Az egyik, ha nem a legjobb része volt a teljes sorozatnak. Mindhárom részben tanítanak valamit Ahsokának, ami hozzájárul karakterének és személyiségének fejlődéséhez.

 

Gróf

Dooku karaktere korábban nem volt számomra érdekes, de a történetében és személyiségében rengeteg lehetőség rejlett az íróknak, amiket eddig nem aknáztak ki vizuális történetmesélés szempontjából. Sajnos most sem sikerült, ugyanis ez a bő 30 perc, amennyi idő jutott rá, bántóan kevés ahhoz, hogy bemutassák milyen volt Jediként, majd hogyan és miért állt át a sötét oldalra.

Dooku karaktere rendkívül összetett és mély gondolatai vannak a világ működéséről. Tetteinek indítékait nem lehetett megfelelően 3 részben átadni. Az első epizódban azt próbálták megmutatni, hogy fiatal Jedi lovagként is már hajlamos volt a túlkapásokra. Nem értett mindenben egyet a Jedi rend és a szenátus működésével, így a szabályokat sem vette túl komolyan. Az ő általa rossznak gondolt dolgokat és személyeket el akarja törölni a világról. Padawanjának kellett példát mutatnia és megakadályoznia egy mészárlást. A rész maga viszont rendkívül bugyután volt felépítve. Nem volt megfelelő az indíték, ennél sokkal jobb történetet is kitalálhattak volna, hogy bemutassák Dooku akkori személyiségét.

Az első részhez hasonlóan a másodikban is megjelenik, hogy a Köztársaság nem minden esetben működik jól. Itt azonban már konkrétabb és erősebb ihletet kap Dooku, hogy meglássa a rosszat a Jedi rendben és eltávolodjon a rendszertől. Itt már Dooku gondolatai, szavai és jellemvonásai kezdenek hasonlítani a filmben látottakhoz. De Windu karaktere is önazonos a maga bölcsességével és szabálykövetésével. Az epizód gyakorlatilag megmutatja, hogy miért is vívódik Dooku annyira. A történetvezetés felteszi a kérdést, hogy kit is szolgálnak valójában a Jedik? A hatalmat, vagy a népet? Ezzel a kérdéskörrel azonban nem először találkoznak a rajongók. A klónok háborúja sorozat 5. évadában például alaposan boncolgatják a témát.

Dooku befejező epizódja szorosan kapcsolódik az előzménytrilógia részeihez, rengeteg elrejtett utalással. Látjuk, ahogy kitörli Kaminot az adatbázisból, majd egy hirtelen időbeli ugrással már Qui-Gon halála után járunk. Feltűnik az uralkodó is, aki végleg maga mellé állítja Dooku-t, annak ellenére, hogy Dooku Palpatine-al sem ért mindenben egyet. Kritizálja az elveit és tetteit, ahogyan a céljait próbálja elérni. Nem véletlen tehát, hogy a Klónok támadása részben Dooku megpróbálta maga mellé állítani Obi-Want, hogy legyőzze Sidiust. Dooku-nak is volt még lehetősége választania a jó és a rossz oldal között, azonban úgy érezte, hogy már nincs kiút a sötétségből tettei után és radikalizálódása kiteljesedik.

 

A záró epizód és a teljes sorozat remekül mutatná be Dooku gondolatait, jellemfejlődését, ha nem lenne ilyen kevés idő rá. Így sajnos erősen zsúfolt, kapkodó és túlságosan lerövidítettre sikerültek a jelenetek és a történetek. Nincs ideje kibontakoznia az érzelmeknek és nem tudják kellően megalapozni a tanulságokat. Dooku gróf története egyértelműen megérdemelte, hogy bemutassák. Zseniális alkotás lett volna, ha 30 perc helyett 3 órát kap, de ilyen formában hiba volt létrehozni.

 

A világos, vagy a sötét oldal alkotta?

A sorozat minden része erősen próbál hatni az érzelmekre és olyan kérdéseket dob fel, amelyek megosztóak. Az epizódok nagyon különbözőek, történetüket tekintve is. Van, amelyik lassabb történetvezetésű, van amelyik pörgősebb és túlzsúfolt. Akciót elrejtettek minden részben.

Nehéz objektíven értékelni, ugyanis én majdnem mindent élvezek, ami Csillagok háborúja. Ha pedig a Köztársaság idejében játszódik, akkor még inkább. A legtöbb rész elgondolkodtatott és elő tudott hozni belőlem érzéseket a történet, ami mindenképpen pozitív. Felüdülés volt az is, hogy a sorozatban végre nem egy gyereket próbálnak megmenteni, vagy kalandoznak egy gyerekkel, ami köré a legtöbb elmúlt Star Wars sorozat épült. Dooku része bár élvezhető volt, kétség kívül el lett baltázva, hogy ilyen formában próbálták lenyomni a torkunkon. Ennek ellenére egy minisorozattól többet szerintem nem lehet elvárni. Élvezhető és szórakoztató volt az a hat darab szűk negyedóra. A rendezői megoldások jók voltak, a történetírás pedig eleve megoldhatatlan feladat volt Dooku szempontjából.

 

Kritikát írta: D. Dani