Az ételművész (2015)

Adam Jones egykor nagyon menő séf volt Párizs egyik legmenőbb éttermében, azonban rossz természetének és a drogoknak köszönhetően el kellett búcsúznia a francia fővárosról. Visszatért Amerikába, és 1 millió osztriga megpucolására ítélte magát. De egyszer a vezeklésnek is vége lett: Adam Londonba érkezett, hogy elérje régi vágyát, és megszerezze a harmadik Michelin csillagot, ezzel pedig újra a legnagyobbak közé emelkedjen. Adam dolga azonban nem könnyű, se pénze, se munkája, csak egy dolog maradt meg neki: a neve. Persze azon kívül, hogy az osztrigák pucolása közben nem tudta levetkőzni „ki, ha én nem?“ mentalitását, amellyel mindenkinek az agyára megy – addig a pontig, ameddig meg nem látod, hogy mennyire szenvedélyesen szereti a konyhát és a főzést.

Számomra, aki valamennyire jártas a vendéglátásban, és látott már séfet, sok hasonlóságot felfedeztem a film és a való élet között. Bár úgy tűnik, hogy a produkció nem csinál mást, mint kliséket puffogtat a nézők orra előtt, ezek a dolgok tényleg léteznek: a kiabáló séfek, akik felpörögtek a teli étterem és a folyamatos rendelések láttán, a falhoz vágott dolgok egy elrontott étel után, az alkoholba és drogokba fojtott kiégés, de még a tizenhat ledolgozott óra utáni bulizás is, annak ellenére, hogy másnap reggel újra kezdődik a műszak. Adam karaktere lehet, hogy Bradley Cooper nélkül is működött volna, de számomra sokat dobott az összképen. Mindenesetre Adam motivációja érthető, és nálam elérte, hogy akarjak menni vele, tudjak szurkolni neki a céljai elérésében, még annak ellenére is, hogy miket művelt a vetélytársaival, akik vissza is vágnak neki, hiszen tudjuk, hogy ilyen a világ. Az egyetlen meglepő, dolog számomra az volt, hogy képes magára vállalni a felelősséget már a történet korai szakaszában. Emberséges lépés volt tőle, amely jó irányba terelte, és minden bizonnyal segített neki abban, hogy a végén minden a helyére kerüljön. A film ennek ellenére nem lesz azok feltétlen kedvence, akik nem jártasak a vendéglátásban, hiszen nem több egy „egyszerű“ séf motivációjának bemutatásánál. De azt kell mondanom, hogy az egyszerűsége ellenére számomra egy olyan darab, amelyet biztosan elő fogok venni még a későbbiekben, leginkább a szakmai életbeli hűsége miatt. Egy biztos: élethelyzettől függetlenül mindenkinek ajánlom, aki élt már át nehéz időszakot az életében, hiszen Adam megmutatta: mindent lehet, csak akarni kell!

Rendező: John Wells