Csak egy gyerek vagy, fogd be!

Igaz az én családomban nem jellemző ez a hozzáállás, de a környezetemben rendszeresen tapasztalom, hogy a szülők/nagyszülők/idősebb felnőtt ismerősök nem hallgatják meg a kamaszok véleményét, érzéseit, és elintézik a gondjait annyival, hogy te csak egy gyerek vagy, nem lehetnek problémáid.

Pont a napokban keveredtem egy olyan beszélgetésbe, ahol a „mai fiatalok” téma került szóba.

Csak 3-4 év volt köztem és a gólyák között a középiskolában, de már ez az pár év különbség is érezhető volt. Aranyosnak találtam, amikor felköszöntötték egymást, hogy „nagyon boldog születésnapot, végre te is 15 éves lettél”, vagy furcsának, amikor ivós sztorikat meséltek a közelemben.

Pedig én sem mondhatom magamat öregnek a tizennyolc évemmel, sőt valószínű egy huszonöt, harminc éves, vagy idősebb szintén mosolyog az én soraimon, esetleg furcsának találja.

Igenis, mindenkinek lehetnek komoly gondjai, attól függetlenül, hogy hány éves. Most már én is aprónak tartom a pár évvel ezelőttieket, és egy percre talán én is elfelejtem, hogy voltam fiatalabb. Ilyenkor pedig leszidom magam, hiszen erről nem feledkezhetünk meg.

Ki ne emlékezne arra, amikor az első szerelme összetörte a szívét? Nem számít hány évesek voltunk, mind azt hittük, hogy soha többé nem fogunk szeretni.

Én hetedik vagy nyolcadik osztályba jártam, akkoriban pedig tipikusan a „hozzá sem merek szólni a fiúkhoz” kategória oszlopos tagja voltam. Ahhoz sem, aki nem tetszett, hát még ahhoz, aki be is jött. Jó pár szerelmes filmet néztem végig, és romantikus regényt olvastam ki, hogy tökéletesen képbe kerüljek azzal hogyan is kell viselkedni akkor, ha a kiszemelted nem viszonozza az érzelmeid, szóval bevackoltam magam az ágyba, és az első szomorúbb hangulatú zenére, amit kiadott a youtube, elkezdtem sírni, az unokanővéremnek panaszkodni, hogy az én szívem sosem lesz már egész.

Persze, azóta teljesen jól van, ha esetleg valakit érdekelne.

A hideg kiráz a TikTok-tól, ami a fiataloknál (Jézus, ezt úgy írtam, mintha legalább 70 éves lennék) igazán népszerű, én egyáltalán nem tudok azonosulni ezzel, természetesen tisztelet a kivételnek, biztos vannak olyanok, akik erre a felületre is minőségi tartalmat gyártanak. Én legtöbbször azonban a zenére mosolygás, hajdobálás és puszi küldésbe futok bele. Ilyenkor elveszítem az emberiségbe vetett hitem egy kicsit.

Meg akkor is, amikor arról panaszkodnak, hogy elveszítettek 20 követőt instagramon, és a youtube videójukra jött 200 dislike.

Van, hogy megengedem magamnak, hogy botránkozzam, és van, hogy emlékeztetem magam az egyik fő elvemre. Eszerint minden generációnak meg van a maga defektje, az enyémnek az instagram, a facebook, az előttem lévőnek a tévé, és sorolhatnám még. Nem tehetünk arról, hogy ebbe a generációba születtünk, így azok sem, akik utánunk jönnek, teljesen felesleges ellenségeskedni. Különben én sem lennék más, mint egy a „bezzeg az én időmben” szólás alkalmazói közül.

Nagyon meg tud bélyegezni egy szülő-gyermek kapcsolatot, ha lekicsinylik az adott szívfájdalmat, ezért érzem magam nagyon szerencsésnek azért, amiért velem sosem fordult elő, hogy egy problémára a következő választ kapjam: „Te csak tizenkét éves vagy, mit siránkozol?”, és ennek társai.

Fontos, hogy a gyerekek ki merjék mondani azt, ami bántja őket, hiszen ha kiskorban nem alakul ki a bizalom a szülő felé, mit várunk akkor, ha tényleg „komolyabb” bajai lesznek? Kihez fordulnak majd, ha a szüleihez nem mernek, mert úgyis azt mondják, hogy ez jelentéktelen apróság?

Bizonyos életkorban bizonyos fájdalmak nagyobbak, mint egy másik szakaszban, és ezt tiszteletben kell tartani. Három évesen lehet az, amikor a mellette ülő kislány meghúzza a haját, esetleg a másik kisfiú azt mondta nem lesz a barátja.

Ha nem tesszük, akkor az ilyen gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akik nem merik kimondani a véleményüket, belülről teljesen felemésztik majd a saját őrlő gondolatai, mert azt hiszi, senkit nem érdekelnek, pedig egyáltalán nincs így.

Életkortól függetlenül, mindenkinek van véleménye, igen, meglepő, de a Z generáció is el tud beszélgetni a politikáról, a költészetről, esetleg a színházról, és remek vita témák merülhetnek fel egy-egy kávézás, esetleg esti italozás közben.

Mindenkinek vannak gondolatai, amiket tudnia kell közölni, a hallgatóság korához és értelmi szintjéhez mérten. Egy hat éves is látja a világot, így alkot róla egy képet a saját fejében.

Mert gyerek, nem hülye.

 

Laura

Instagram eléretőségem: @alfoldilaura