Ezek a mai fiatalok….

 „Fiatalságunk rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt.[…] Egyszerűen kiállhatatlanok.”
(Szokratesz)

Egy igen megosztó téma,amivel egyre többször futok össze.

Rendelőben, boltban, interneten egyre gyakrabb és  intenzívebb támadás zúdul a fiatalokra. Számomra meglepő, hogy saját gyermeküket, unokáikat ugyanolyan intenzitással szidják mint az ismeretleneket. Nem új keletű probléma ez, hisz a “bezzeg a mi időnkben…” “ezek a mai fiatalok…” mondatok ismerősek már ük ükanyáinknak is.

Mi változott mégis, hogy ilyen mértékű gyűlölködés céltáblái lettek?

Valóban lustábbak vagy csak nem tudjuk elfogadni, hogy az iskolai nagyfokú terhelés mellett már nincs erejük semmire?

Valóban semmirekellők, nem tudják mit akarnak vagy csak tisztában vannak a lehetőségek számával és tájékozódni, tapasztalni akarnak előbb?

Szerintem sokan elfelejtik saját útkeresésüket, kamaszkori botlásaikat. A bulikat, utcán magnón üvöltetett zenét, a szomszéd falu discojába szökött éjszakákat. És sokan irigykednek. A lehetőségekre, szabadságra akár utazásról, munkáról akár tanulásról legyen szó. Hisz számunkra egy külföldi egyetem csak álom lehetett. Ez pedig gyűlöletet vált ki saját életük feletti csalódottság új miatt.

Érdemes a fiatalokat partnernek tekinteni. Általuk rengeteg új dolgot kaphatunk, kinyílik a világ, cserébe ők is hálásak a tanácsokért, tapasztalatokért. A legfontosabb amit tanulhatunk tőlük: sosincs késő! Legyen valaki 30-40-50 éves, belevághat egy új szakmába, utazásba, munkába. Próbáljunk ki mindent, tapasztaljunk, ÉLJÜNK!

Szeressük a fiatalokat, hisz igaz, hogy ők a jövőnk zálogai!