Játéktraktor helyett szénbánya?

Ez a kérdés talán egy kicsit morbid hangzású a mai kor emberének, azonban egyáltalán nem volt ez mindig így, sőt alig egy évszázada még teljesen bevett szokás volt kenyérkeresőnek állítani a kiskorúakat. Ma van (június 12.-én) a gyermekmunka elleni világnap, ezért összegyűjtöttem nektek, hogy és miért is szorongatott egy 18.századi gyermek libapásztor botot, játékbaba helyett.

Szénbánya, 16 órás munkaidő, éhbér

Ezzel a pár szóval lehet jellemezni a 19.századi Anglia ipari dolgozóinak munkakörülményeit, ami mai szemmel eléggé bicskanyitogatóan hangzik, viszont akkoriban mindez teljesen megszokott volt az egész világban. Az angol parlamenti bizottság 1830-ban indított felmérése alapján a dolgozó gyermekeket reggel hat órától este nyolc óráig dolgoztatták mindössze egy órás ebédszünettel, ráadásul bizonyos esetekben az is előfordult, hogy a munkanap hossza elérte a 16 órát: reggel öttől este kilencig tartott.
,,Gyakran előfordult, hogy a fáradt gyerekeket hideg vízbe merítéssel vagy korbácsolással kényszerítették gyorsabb munkatempóra.”

Számomra kissé furcsa volt látni, hogy a gyermekmunkások száma leginkább a felvilágosodás után kezdett hatalmas növekedésbe, noha természetesen ez nem az eszmeáramlatnak, sokkal inkább az akkori gazdaság és társadalmi változásoknak volt köszönhető.
De egy olyan korban, ahol a Merj gondolkodni! mondat a „jelszó”, mindennek nem lett volna szabad így megtörténnie, bármekkora kényszer is van rá.
Szerencsére a „lordok” egész hamar érzékelték, hogy ennek az embertelenségnek véget kell vetni, és több sikertelen próbálkozás után végül 1844-ben maximalizálták a 8-13 éves korú gyerekek munkaidejét, amelyet 6 és félórában állapították meg. Bár ez nem nevezhető teljesen sikernek, mégis hatalmas fejlődésnek tekinthető a gyermekmunka elleni harcban.   

A tengerentúlon sem volt rózsás a helyzet

„Az ipari fejlődés velejárójaként a gyermekmunka az Egyesült Államokban is elterjedt az 1850-es évektől kezdve”. A nincstelenebb családok fiatal tagjai -legtöbbször néhány centért cserébe- házaltak, utcát sepertek, és mai szóval élve „kukáztak”, vagyis minden lehetséges tárgyat próbáltak pénzzé tenni.
Bár a New York-i törvényhozás a 19-20. század fordulóján megtiltotta a 14 év alatti gyermekek foglalkoztatását a gyárakban, ezzel párhuzamosan megnőtt a gyerekek otthoni dolgoztatása.
Egy 1908-ból származó jelentés szerint New York utcáin gyakran lehetett látni kis gyerekeket, akik félig kész ruhaneműket vagy művirágok készítéséhez szükséges alapanyagokat tartalmazó dobozokat cipeltek. A munkadarabokat a manufaktúrák tulajdonosai vagy közvetítők adták ki a gyerekeknek, akik szüleik bérlakásában dolgoztak – megkerülve így a törvény előírásait.

Itthon is szükség volt korlátozásokra

Bár Magyarországon történelmi okokból kifolyólag jóval később kezdődött meg az iparosodás és ezzel együtt a gyermekmunka is, a néprajzi kutatások szerint különösen vidéken álltak nagyon hamar munkába a gyerekek. Gyakori eset volt, hogy a szülők már 4-5 éves koruktól idegen családokhoz adták gyerekeiket, ahol cselédként szolgáltak, azonban akik otthon maradtak sem élvezhették játékos gyermekkort. Hazánkban a gyári gyerekmunkát 1884-ben szabályozták, melynek egyik fontos eleme volt a kötelező iskolalátogatás bevezetése is.
Ugyanis 10 év alatt tilos volt munkát vállalni, 10 és 12 éves kor között pedig csak ha a gyerek tanulni is tud mellette.

 

 

 

Még mindig létező probléma

Ha arra keressük a választ, hogy miért is létezik még a gyermekek brutális kihasználása, akkor nem kell olyan sokáig kutakodnunk. Ez a fajta munka ugyanis számos előnnyel jár a munkáltató számára, mivel a gyermekek foglalkoztatása jóval kevesebb pénzbeli és egyéb költséget jelent számára, viszont egyforma munkakörülmények között és hasonló munkaidőben képesek dolgozni.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint több mint 200 millió, öt és tizennégy év közötti gyermekmunkás van a világban, majdnem 50%-uk teljes munkaidőben dolgozik, egész évben, mindezt rendkívül veszélyes körülmények között.
Dolgoznak gyermekek gyári munkásként, bányákban, kőfejtőkben, gyémántbányákban, mezőgazdasági munkásként, vagy épp saját „vállalkozásban”, például utcai ételárusként vagy cipőpucolóként. De gyakori probléma, hogy gyermekeket kényszerítenek prostitúcióra vagy drogkereskedelemre.

Az arab országokban a szezonális mezőgazdasági munkák, az  „utcai” munkák (újságárus, cipőpucoló), illetve a háztartásban végezhető munkák fordulnak elő leginkább.
Ezekben az országokban a nemi egyenlőtlenségek miatt a lányoknak nehezebb bekerülni az iskolákba, amely szintén hozzájárul a gyermekmunka növekedéséhez.

Etikai megítélése

Személyes véleményem szerint, ez a kérdéskör jóval komplexebb annál, mint ahogy azt sokan gondolják. Természetesen gyermekeket éhbérért dolgoztatni és kihasználni az egyik leginkább elítélendő bűncselekmény, teljesen mindegy, hogy a szénbányában vagy pedig “csak” egy ruhagyárban történik mindez. Látni kell emögött a kényszert, a megélhetés szükségességét, tehát nem okolhatjuk teljes mértékben a szülőket sem. Egyetlen megoldás minderre a szolidaritás, és a lokális cselekvés.
A Föld összes országának szolidárisnak kell lennie egymásnak, azonban mindenkinek a saját gondjait kell megoldania. Minden államban ahol ez jelentős problémát okoz, csakis az országok vezetői tudják rendezni a helyzetet. Rendezniük pedig kötelesség, elvégre ezért választották meg őket.

 

Források:
jgypk.hu/Bevezetés a gyermekkor történetébe/A gyermekmunka

btk.ppke.hu/ A gyermekek jogai és a valóság – gyermekmunka a világban/Reinisch Réka

origo.hu/200 millió gyermeket kényszerítenek munkára

Írta és szerkesztette: Juhász Marcell