Jóbarátaim

Kinek mi jut eszébe a kilencvenes évekről? A zene, a bulik, a furcsa ruhák? Na, nekem egyik sem, mivel akkor még nem éltem. A századforduló után születtem, egy valami azonban mégis bennem maradt a kilencvenes évekből, és a mai napig hordozom a szívem mélyében, ez pedig nem más, mint a kedvenc sorozatom.

Nem hiszem, hogy sok ember van, aki ne hallott volna az ikonikussá vált Jóbarátok-ról, vagy imádja, vagy utálja valaki, nem találkoztam még a köztes állapottal.

Az első epizódot 1994. szeptember 22-én mutatták be, ami elsőre kicsit ijesztőnek tűnhet a 2000 után születetteknek. 10 éven keresztül futott, az utolsó rész 2004. május 6-án került adásba.

Amikor kislány voltam a szüleim nézték, így valahogy rám is átragadt a láz, és újra meg újra megnéztük, amikor adták a tv-ben, de sosem értettem az utalásokat, és a poénokat, egyszerűen csak nevettem, amikor abban is így tettek. Sosem láttam az összes részt egymás után, sorban, ahogy azt kell.

Így történt tavaly nyáron, hogy elhatároztam, megnézem az elejétől a végéig. Összesen 236 részből áll, minden rész 22 perces, szóval mondhatni hamar kipörgettem, itt kezdődött csak igazán a láz. (Meg sem tudom számolni, azóta hányszor néztem újra, még mindig nevetve a butácska poénokon.) Azóta lett Friends-es pólóm, majdnem minden szituációra tudok mondani egy hasonlót a sorozatból és rengetegszer változott már a kedvenc karakterem, hiszen mindben fel tudok fedezni egy kicsit magamból, legyen szó Monica maximalizmusáról, Rachel olykor butus pillanatairól, Ross okoskodásáról, Chandler szarkazmusáról, Joey nagy szívéről, vagy Phobe őszinteségéről.

Azért szeretem ezt a sorozatot, mert akár én is szerepelhetnék benne, legalábbis egy pár évvel idősebb változatom. Te is lehetnél, a mi barátságunk is lehetne ez.

Nincsenek benne vámpírok és szörnyvadászok (ezt sem vetem meg egyébként), nincs benne rózsaszín köd, nincs mély mondanivalója, de tökéletes egy olyan estére, ahol csak ki szeretnél kapcsolódni, és ki akarod pihenni a munkahelyi stresszt, a betegséget, esetleg a lelki gondokat. Nekem mindig jobb hangulatom lesz a benne rejlő egyszerűségtől, és attól, ahogy a karakterek belevetik magukat az életbe, tanulnak, elbuknak, és szépen lassan felnőtté válnak.

De egy kis részük örökké gyerek marad.

Képek forrása: Itt

és Itt

Instagram elérhetőségem: @alfoldilaura