Kapolcson járt a nyár

A Művészetek Völgyén jártunk. A fesztivál első hétvégéje stabil idillt hozott az életünkbe, mert ez a rendezvény olyan, de voltak más, vegyesebb tapasztalataink is. Miért volt jó, milyen apróbb árnyai vannak mégis az idei fesztiválnak? (Ahova amúgy rohadtul menjetek le!)

Leérés – macerás szekerek

Pénteken, késő délután értünk le, és még nem robogott teljes gázzal a kultúra, mégis nagyon nehéz volt átjutni a szállásunkig a helyszíneken. Szűk utcák, teljes nyugalommal sétáló emberek. Kapolcs ilyenkor szinte egy  homogén varázsvilág. Mégis meg kellett érkeznünk, mint mindenkinek, és ilyenkor tipikusan ferde szemmel néz egymásra autós és gyalogos. Néha “helyet cserélnek”, és akkor ugyancsak… Hazaindulni még nehezebb volt. Biztos születik majd erre is megoldás, mert a szervezés nagyon a helyén van, de addig kölcsönös a bosszankodás a “tétova vánszorgók” és a “túl nagy és veszélyes büdösítők” között. Tudom, én is voltam mindkettő.

Anna?! Őrök!

Sátor, cuccolás, kis bambulás és indultunk is első tervezett élményünk felé a Panoráma szimpadhoz, ahol az Anna and the Barbiest szerettük volna szeretni. Sikerült is, Anna csupa szív nő, és a zenéjük monumentális zúzásba tud fordulni, de párszor azt éreztem, hogy Annával mi nem egy varázslat alatt állunk.
Az átvezető szövegei egy kicsit esetlegesek voltak és akadozóak. Az egyik szám előtt elhangzott, hogy “plíz fakk nó, – erről fog szólni ez a szám”, amitől még az én csikorgóan nem lenni igyekvő angolom is vakarózni kezdett.

Kik a gyerekek?

Lejöttünk a tömeg előtt, és valami már fölfelé menet is mocorogtatta a fantáziámat a fülemen keresztül; Srácok népes társasága zenélt és énekelt igen nagy karizmatikus húzással a Kőbánya színpadon. Nem tudtam kik ők, programfüzetem nem volt,  kérdezősködtem, a flow közben csak fokozódott!
Megtudtam, hogy a Mary popkids zenélt. Csalódnom kellett, szuperpozitívan! Tanulság számomra, hogy a pop nem feltétlen jelent zenekáromlást. Nem ismertem őket, de most már figyelni fogok rájuk.

Egy kis Tibi

Vissza a Panorámára, ahol a Quimby csukta az estét, de előtte még rendesen megtáncoltatott bennünket. Jó zenéket hoztak, kedvezve régi és új rajongóknak egyaránt. A koncert végén többen is arra a megállapításra jutottunk, hogy azért nem nyomták padlóig a pedált. Persze, ha csuklóból csinálnak jó koncertet… hát legyen.
A látvány-hang egysége rendben volt, nem kell mindig eljátszaniuk, hogy örülnek, hogy örülünk nekik.
Meglepi (legalábbis nekem): Galambos Dorina a vokál szekciót erősítette… hm.

Kézművesek és vásárosok is voltak

Szombaton kóboroltunk, néztük a kézműves vásárt, ami olyan volt, mint rendesen. Ez azt jelenti, hogy kézművesek is vannak az árusok között, akik szívvel-lélekkel-kézzel, drága anyagköltséggel összeművészkedik a munkáikat, hogy azt az értő közönség elé tárják és jobb esetben ebből meg is éljenek valahogy.
Sajnos azonban kint vannak a pöttyös bögrések, kínai cuccossal a lapkivágott fakardosok és sokan mások, akik összevásárolt dolgokkal szivárognak-vásárolják be magukat a rendezvényekre. Ez így nem fair!
Pár száz forintért megvenni valamit, és drágábban árulni, kisebb kockázat, mint a költségek vállalása mellett, maximális lelkesedéssel elkészített munkákból mondjuk csak annyit kiárulni, mint a helypénz, és bukni, bukni, bukni  🙁
Talán ez a Művészetek Völgyében azért senkivel nem esik meg, de!!! vigyázzatok a kézművesekre azzal, hogy őket keresitek egy elvileg kézműves vásárban is!

A Kaláka udvar, líra és zeneszenthely

Szuperfix, kihagyhatatlan program a Kaláka udvar. A Kaláka zenekar az ország legnívósabb versmegzenésítői közé tartozik. Hangulatteremtő művészetük el tud ragadni bárkit, aki rászánja az energiát, hogy hallgassa és megértse a zenéjüket. Nem is csoda, hogy saját udvaruk van a fesztiválon, ahol egyébként más, versekhez köthető programok is voltak.
Lackfi János minden nap itt invitálta az érdeklődőket egy kis verselésre. Én is erre igyekeztem, mint a fuldokló. Később más versekkel-költőkkel kapcsolatos beszélgetések részesei is lehettünk ezen a helyszínen, és persze verses zenélések közönsége voltunk. Errefelé volt a szállásunk, így sosem mulasztottam el bekukkantani ide. Ha háromszor lehetnék egy “Kapolcson”, egyet csak ebben az udvarban lennék, végig.

We missed the MÍ

Meggyűlt a bajunk a fesztivál stilizált térképével, mert a Magyar Írószövetség által elfoglalt malom nagyon nem ott volt, ahol abból gondoltuk volna. Nehogy átmenjetek Vigántpetendre miatta, mert igazából Kapolcs határában van.
A helyszín nagyon inspiráló volt, egyébként, barátságos. Nézzétek meg!

Jazz Matiné!!!

Visszasétálva Kapolcsra beugrottunk a Harcsa Veronika udvarba, ahol éppen Kokopelli – Jazz Matiné volt! Hú! Nagyon élveztem, nem viccelek. Szeretem a jazzt, és az, ahogyan értő zenészek a gyerekek nyelvén zenéltek, műsort csináltak, aranyos is volt, meg élvezhető is. Sajnos Csiripcsőrt és a többieket ott kellett hagyjuk, mert ezer néznivalónk volt, de szívből sajnáltam, hogy nem maradhattunk.

Keresd a kék abroszt!

Enni kell! – mondja a milliárdszor hallott (és érzett) közhely, de egy fesztiválon ez kimondottan kardinális kérdés tud lenni, ahol a nem megfelelő eleggyel (előző nap elfogyasztott ital ás másnapi étel) komoly kiüttetéssel lehet veszíteni.
Kapolcson, a fesztivál alatt helyiek dolgoznak azért, hogy élhető élelemmel legyünk ellátva. Ez nekik jó, mert így is részesülnek a rendezvényből, nekünk meg jó, mert nem rabolnak ki minket feltétlen, ha nem akarunk éhen halni.
Keresd a Kék abroszosként jelölt-nevezett helyeket Kapolcson, ha ennél helyieknél! (amúgy a gyakorlatban azt hiszem nem feltétlen kék valójában az abrosz, de nem emlékszem pontosan valamiért – nem röhög!)

Momentán a legjobbak

A drámát hatalmas energiával, elánnal és színvonalon képviseli a rendezvényen a Momentán társulat. Saját udvaruk van, ahol mindig igazi csemegét találhatunk, egy ott töltött másodpercet sem bántam meg.
Fiatal színészek impróznak folyamatosan, a nap sok-sok órájában, nagyon szórakoztatóan, a közönséget aktív részvételre rávéve. A szórakozás garantált, rengeteget sírtam a nevetéstől. A gyerekműsor is fergeteges volt.
Itt is eltöltöttem volna egy komplett fesztivált, és minden pillanat megérné.
Egyébként streamelnek is, itt nézheted őket élőben: Momentán stream Az Éjjelnappal Momentánt meg szoktam nézni itthonról is, ha tudok, meló közben is belekukkantok, mert …nem akarok elszakadni!

Betyáros ska

A Bohemian Betyars-t senkinek nem kell bemutatnom, egyrészt mert jók és egyre ismertebbek, másrészt, meg mert keressétek őket (katt! a nevükre)
Nagyon energiadús, mégis igényes zene. A legzuzáslékosabb dolog, ami odalent történt velem, és éppen kezdtem volna átadni magam az érzésnek, amikor le kellett csavarodnom róluk, egy személyes ügy miatt.

Nem füstölt, de csemege… (zenei)

Kiszúrtam, hogy kedvenc népzenészeim lent lesznek épp aznap este, hát a bortól már egy kicsit höcögősen, de elindultam a Folk udvarba, mert ott játszott a híres Szalonna és bandája. (ha szereted a folkot, katt a nevükre!)
Ha van bárkiben igény a jóféle magyar népzenére, a lehető legbátrabban ajánlom figyelmébe ezt az urat, aki nem mellesleg a Magyar Állami Népi Együttes Művészeti vezetője!
Minden hegedűvonása a rosszkedv könyörtelen fűrésze, az egy helyben állás ellehetetlenítője.

Égből pottyant Alice, csodaországban

Alice Francis késett szegény, önhibáján kívül csak éjfélre ért le, de a közönség, akik vártuk, nagyon lelkesek voltak. Szinte csak egy közepesen nagy keménymag maradt, ácsorgót asszem nem is láttam a Panoráma színpadnál. Eszeveszett táncba kezdtünk, a színpadon pedig óriási show volt, kicsit szürreális is. Az előadók mintha szintén különlegesnek éreznék a helyzetet, nagyon lelkesnek tűntek, beleadtak mindent.
Mintha attól, hogy kevesebben voltunk, több buli jutott volna egy főre…

Másnap, egy egészen más nap…

Sajnos vasárnap már igen későn kelők voltunk, élőhalott kávévadászatba kezdtem. Még a Momentán udvarba le kellett néznem, de egy “gyors” szundi indulás előtt, és visszaindultunk. Borzasztó volt kiszakadni onnan, borzasztó volt kocsival végig csigázni a rendezvényen… de persze az indulás szükségességéből fakadó gigatrauma százszor rosszabb volt!

Ne gondolkodj, menj le!

Ha áll a zászló, végül is el tudod intézni, gondolkodsz rajta vagy nem tudod, de esélyes, menj! Adj a művészeteknek és a bulinak a mi nevünkben is, akiknek csak annyi adatott belőle, mint amennyi… de leginkább magadért menj le, mert jó.