Miután összecsaptunk (2020)

Fenntartásokkal ültem be erre a filmre, mivel nem láttam az első részt, és amúgy sem kedvelem a romantikus filmeket. Azzal, hogy nem láttam az első részt, nem maradtam le semmiről. A történet nem volt túl bonyolult, és bár az első részre épült, a szereplők közti kapcsolat hamar világossá vált.

A Miután alapsztorija szerint Tess egy jól nevelt lány, aki megismerkedik Hardinnal, aki egy tipikus rosszfiú. Tess nem bír neki ellenállni, és a srác egészen megrontja az ártatlan lányt. Végül Tess megtudja, hogy Hardin csak egy fogadásból fektette meg, de közben elkezdett valódi érzelmeket táplálni a lány iránt. A második rész itt veszi fel a fonalat. Az, hogy miről szólt valójában, nehéz lenne megfogalmazni, mert igazán sehonnan semerre nem halad a történet. Egy se veled, se nélküled kapcsolat alakul ki közöttük, és bár a film igyekszik kisebb-nagyobb drámákkal fűszerezni a történetet, így sem lesz túl izgalmas. A srác megfogalmazása szerint ez egy szokatlan és különös történet, de a film nézése közben egyáltalán nem ezt érzi a néző. Ez a típusú történet már ezerszer fel lett dolgozva, nincsenek benne fordulatok, és a szerelmespár vitáinak többsége értelmetlen, felesleges drámázás.

A film nem volt elég jó ahhoz, hogy elterelje a figyelmet az egyszerű figyelmetlenségekből adódó hibákról. Például Tess-t felveszik gyakornoknak, és már a második napján hatalmas szerepet kap a cég életében, ráadásul a főnök még egy üzleti útra is magával viszi. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de elég valószínűtlen. Vagy ilyen hiba például az, hogy a fiatalok elvileg gumival védekeznek, gyakorlatilag szinte mindig valós időben zajlik a szexjelenet, a gumi felrakása valahogy mégis mindig kimarad. Lehet a harmadik rész már a gyerekeikről fog szólni?!

A szex hatalmas szerepet kap a filmben, de mindig gondosan figyelnek arra, hogy a fiatalokból szinte semmi ne látszódjon. Ellenben kapunk sok-sok percnyi smárolást, premier plánban. Igazán tartalmas. Ha a filmből kivágnánk csak a csókolózós jeleneteket, egy legalább negyed órával rövidebb filmet kapnánk. Az érzelmi része teljesen le volt butítva, az elérzékenyülős rész nem tartalmazott elegendő érzelmet ahhoz, hogy a néző szemébe könnyek szökjenek.

Azért voltak pozitívumai is a filmnek: leginkább Trevor szerepében, aki Tess munkatársa, és kiváló humorérzékkel rendelkezik. Sajnos ő messze nem kap elég szerepet a filmben, és nem is használják ki az általa létrejött lehetőségeket, hogy a film kicsit fordulatosabb legyen. Trevor mellet pozitívum még, hogy a film szépen, igényesen van megcsinálva, a szereplőgárda tagjai is nagyon szépek, de sajnos nem elég szerethetőek a karakterek.

A fiataloknak- főleg azoknak, akiknek még nem volt komoly kapcsolatuk, és ilyenekről álmodoznak- biztosan tetszeni fog. Felnőtt fejjel sokszor hiteltelen és kiszámítható. Feltételezem ez megint egy olyan film, ami után tinilányok százai kezdenek el álmodozni egy igazi rosszfiúról, ami valljuk be: a valóságban nem annyira jó dolog, hiszen egy lelki problémákkal küzdő srác támogatása nem olyan könnyed feladat, mint ahogy az a filmben be van mutatva. És a legtöbb ‘rosszfiú’ nem képes olyan szintű pálfordulásra, mint amilyet Harvin tanúsított a filmben.