Na, mi leszel, ha nagy leszel?-A kérdés, amit csak 20 éves kor után lenne szabad feltenni

Hangzik el a mondat a világ összes nagymamájától, szomszédnénijétől, random ismeretlen emberektől az utcán. Erre a válasz óvodás korban még nagy mosollyal legtöbbször a hercegnő vagy focista. Általános iskola alsóban már egy unott „nemtudom”. Felsőben pedig az esetek többségében egy kétségbeesett nézés, hogy még mindig nem tudom.

Nagyon kevesen vannak azok a gyerekek, akik ennyi idős korukban el tudják dönteni milyen hivatás kell ahhoz, hogy a középiskolai, az egyetemi éveiket és az egész életüket boldogan tudják eltölteni.

Én szerencsés vagyok, egész régóta tudom, hogy tanár szeretnék lenni. Ezért volt időm látni, hogy a környezetemben mennyien szenvednek vagy amiatt, hogy céltalanul jelentkeztek középiskolába vagy amiatt mert a szüleik jobban akarták tudni mire vágyik a gyermekük.

Most az előbbi esetet vizsgáljuk meg.

Mit tehet, aki rossz irányba indult el?

Ha úgy megy iskolába, hogy mindig az jut eszébe elrontotta az egész életét?

Van-e megoldás vagy teljesen reménytelen a dolog?

Nos, a helyzet az, hogy akik a környezetemben nem jó pályát választottak kétféle módon reagáltak.

Voltak olyanok, akik teljes reményvesztettséggel szenvedték végig a négy évet és csak arról szólt ez az idő, hogy mindenki hibás ezért. Pedig egy olyan dolognak estek áldozatul amitől diákok ezrei szenvedtek.

A másik fele viszont egészen jól kezelte. Megpróbálta túlélni a szakmai tantárgyakat és élményekkel kompenzálta a tanulás által fellépő szenvedést.

Felmérték azt, hogy igazából ez semmiben nem befolyásolja a jövőjüket és ettől még bármik lehetnek, amit jórészt a negyedik év végére a többség már el tudott dönteni.

Azt mondják, a középiskolai évek a legszebbek. Ez így is van, ha mi úgy akarjuk, ha egy esetleges rossz pályaválasztás ellenére is tudunk élni, élményeket gyűjteni, barátokat szerezni, akik bármiben segítenek, ha tudunk élni a lehetőségekkel, amik mindenki előtt megmutatkoznak.

Rengeteg dolgot csinálhattok ami akár később a hasznotokra is válhat.

Lépjetek be a diákönkormányzatba, próbáljátok ki magatokat csapatban.

Sportoljatok.

Zenéljetek.

Írjatok.

Fessetek.

Találjátok meg azt amiben jól érzitek magatokat és legyen az bármi csináljátok kitartással mert mindenből ki lehet hozni a maximumot és mindennek van értelme amiről azt gondoljátok.

Ki tudja, lehet nem is gondolnátok milyen remek sportolók, költők vagy hárfások vagytok, lehet ,hogy te vagy az új Van Gogh.

Ne keseredjen el senki, ha nem jól választott, hisz nem elvárható, hogy mindenki úgy szülessen hogy tudja.

Kárpótoljátok magatokat négy remek évvel, amiből úgyis a barátok és az emlékek maradnak meg.

Rudniczai Rudolf