Poligamy

Március elsején ellátogattam Budapestre a Madách színházba, ahol a Poligamy c. romantikus musical comedy-t néztem meg. Bár azóta több, mint egy hét telt el, én még mindig az előadás hatása alatt vagyok. Bár comedy-ről beszélünk, véleményem szerint azért elég erős mondanivalója van. Cikkemben igyekszem spoiler-mentesen írni, kérlek olvassátok el beszámolómat! 🙂

Történetünk főszereplője András(Nagy Sándor), a menő reklám-szakember, akinek eddigi  élete fenekestül felfordul, mikor összeköltözik barátnőjével, Lillával ( Simon Boglárka). Miután ez megtörténik, a lány közli, hogy terhes, amitől a srác teljesen kiakad. Elkapja a pánik, mindennél jobban vágyik régi, szingli életére… Vágya teljesül, bár közel sem úgy, ahogy ő azt elképzelte. Egy este nyugovóra térnek Lillával, ám mikor reggel felkelnek, egy másik nő mellett ébred. András kétségbeesetten hívja barátját Kornélt ( Sánta László), aki csak nevet a férfin és megnyugtatja, hogy ugyanaz a Lilla fekszik ott mellette, aki eddig is. Rajta kívül, mindenki Lillát látja, így rengeteg komikus jelenet adódik ebből. Nagy Sándor játéka páratlan, magával ragadó és hiteles, míg Boglárka tökéletesen hozza az ezer érzelemmel megbirkózó terhes nő szerepét.

Miközben András az őrület határán táncol, történnek az események: megismerjük Adélt (Kecskés Tímea), aki Kornél kiszemeltje és pszichológus. Az ő történet száluk tetszett nekem a legjobban. A vicces párbeszédeik, az erős kontraszt a két karakter között már alapból komikus volt. Mindkét színész zseniálisan hozta a karaktert, én imádtam őket. A dalok, amiket énekeltek szerethetőek, pörgősek és fülbemászóak.

Ahogy telnek a napok, András egyre több Lilla mellett ébred. Van közte szeleburdi, depis, házisárkány, csacsogó, huncut… minden, mi szem szájnak ingere. Mivel egy musical-ről beszélünk, a dalok magával ragadóak voltak, a szöveg pedig zseniális. Az első felvonás számomra nagyon szórakoztató volt, míg a második inkább elgondolkodtató. Tudom, hogy egy comedy-ről beszélünk, de ettől függetlenül szerintem egy igenis fontos témát boncolgat, melynél néha úgy éreztem, kicsit túlzásba esnek a sztereotípiákkal, de ettől függetlenül örök élmény marad.(Bár persze egy vígjáték már csak ilyen, de néha egy kicsit erősnek éreztem a poénokat) A rengeteg mellékszereplő és a táncosok pedig csak színesbítették a színdarabot. A Madách színház zenekar játéka pedig csak még inkább élettel töltötte meg az amúgy is pörgős játékot.

Összességében mindenkinek ajánlom a darabot, nagyon szórakoztató és jó beszédtéma egyben. Aki szereti a musicalt az mindenképpen nézze meg.
Mivel én most először voltam a Madách színházban teljesen elvarázsolt. A fali festményektől kezdve a legapróbb részletekig a művészet áradt mindenhonnan. Egyszerűen káprázatos volt! Nemhiába mondta egykoron Shakespeare: színház az egész világ…