Politikai kommunikáció és az ígéret szép szó, ha nem értelmetlen úgy jó

„Legyen … kitapogatva, mennyire lehet a magyar közönség minden tagja, mihez képest kivilágoljék, hogy valjon, ki akar egyedül frázisokkal és szemfényvesztésekkel előmozdítani a közjót, s valjon, ki kész ennek kifejtésére tettekkel is járulni …, s így felette üdvös lészen, ha a szájhazafiak egy sorba, a tetthazafiak megint más sorba fognak állíttatni, minthogy a haza egyedül csak így tudhatja meg, fiai közül kire számíthat, kire viszont nem”

A fent olvasható idézet Széchenyi Istvántól való, aki ellenfeléről, Kossuth Lajosról vélekedik. A kor stílusa nem fedheti el a tényt, hogy abban a politikai vitában volt stílus és elegancia, volt méltóság és tisztelet. A reformkor két meghatározó politikusa között mindig éles viták zajlottak, de levelezéseik és nyílt vitáik a tőlük elvárható szinten zajlottak. A tőlük elvárható szint nem elsősorban a nemesi, hanem egyszerűen a politikusi.

Mai példával nem élnék. Mindenki kapásból fel tud idézni olyan mondatot bárki szájából, legyen kormánypárti, ellenzéki, civil, miniszter, parlamenti képviselő, polgármester pártállástól és pozíciótól független, ami méltatlan a politika bármely színterétől. Sajnos a mai közéletben az általánossá vált kommunikációs és kampánystílus az ellenfél megalázására, személyes hibák felhánytorgatására és csúnya szóval mocskolódásra fektet hangsúlyt, ami nem egy tisztességes politikai párbeszédet tükröz egyik oldalról sem. Kevés politikus őrizte meg a tisztességét, de azért még találunk ilyet kormánypárti, ellenzéki és civil színekben is. Aki nem úgy kommunikál a mindennapi munkája során és nem úgy kampányolt, hogy az ellenfele milyen magánéleti vagy közéleti hibákat követett el, hanem igényesen reflektál a vitás kérdésekben és alátámasztható programmal állt ki a polgárok elé.

Ebből következik egy másik probléma, amit most a választás során általánosan tapasztalhattak az emberek. A politikai kommunikáció silánysága miatt vagy épp ezzel együtt megjelentek olyan, főleg civil jelöltek akik ezt az alattomos módszert használva próbáltak hatalomhoz jutni. Azokról az emberekről van most szó, akik mögé egy politikai párt sem állt be és senki nem támogatta. Sok esetben olyan tényekre hivatkozva, amik egyáltalán nem az ő hatáskörük és olyan ígéreteket téve amit sosem tudtak volna betartani. Ezeknél a jelölteknél az alkalmatlanság és az elhivatottság hiánya teljesen jól megfigyelhető. Ők azok akik, csupán megélhetésből és nagyravágyásból próbálkoztak. Azért lényeges jelenség ez mert falvak, városok, bármilyen települések jövője, fennmaradása múlhat, ezesetben múlhatott a lakosok ítélőképességének minőségén.

Mindegyik helyzetben általános problémák vannak, nem lehet csak egy politikai pártra vagy szervezetre kizárólag ráfogni ezeket.

Rudniczai Rudolf