Rémálmok sikátora (2021), avagy az emberi gyarlóság thrillere

A Rémálmok sikátora inkább a rémtettek sikátora címet viselhetné és egy cigaretta film, ezt bővebben kifejtem, de előbb a rendezőről.

Guillermo del Toro ismét fantasztikus filmet alkotott, hozzá fűződik többek között a Faun labirintusa, a Bíborhegy, A víz érintése és most előjött egy fogyasztható filmmel, ahol a szörnyek maguk az emberek. A mexikói rendező vászonra hozta nekünk és ki is használta az adott kor jellegzetességeit, stílusát. A színekkel, hanghatásokkal, noir hangulattal úgy éreztem, hogy valóban abban a korban vagyunk és el is fogadtam ezt. Maga a film alapja William Lindsay Gresham 1946-ban megjelent regényének adaptációja, de ez nem ilyen egyszerű. Nem azt dolgozta fel Guillermo, nem azt másolta és hozta el nekünk, sokkal inkább magára az íróra és annak főhősére fókuszált.

Guillermo híres színészgárdát vonultat fel és ismerve az előbbi filmjeit, furcsállottam, hogy na ez most mi lesz? Sok remek színész elrontja a filmet? Játszik benne ugyanis Bradley Cooper, Cate Blanchett, Toni Collette, Willem Dafoe, Richard Jenkins, Rooney Mara. Ez a rakás színész együtt mit fog kihozni ebből.

Pozitív csalódás volt, Cooper kilépett a vígjátékos Másnaposokban nyújtott szerepéből, Blanchett igazi hűvös arisztokrata maradt, Toni Collette játéka élvezhetővé vált végre, Dafoe őrült arca normális lett, de fondorlatos, Jenkins a védelmező szerepét hozta és Mara lett a törékeny virágszál.

Először megijedtem, bevallom. Én nem igazán szeretem a klisés cirkuszos filmeket és amikor megláttam azt a piros fehér csíkos mintát a vásznon, gondolatban majdnem elpártoltam, de hála nem az a hétköznapi értelemben vett cirkusz a helyszíne a filmnek és nem annak a működéséről szól.

Sőt, igazából a film mondanivalója elég egyszerű: „Minden a saját döntéseinken múlik, de aki szörny, az szörny is marad.”

Én nem fogom lelőni a történet végét, azt megtette a rendező egyébként, mert kiszámítható volt ez már a film közepétől kezdve. Röviden tömören van egy Bradley Cooperünk aki óriási terhet cipel magával és azt elviszi egy vándorcirkuszhoz. A terhe az édesapjával van összefüggésben. Ott találkozik a „rémlénnyel”, aki csirkék torkát harapja el, mint egy mutatvány. A rémlény egy ember, egy szegény, alkoholista, lecsúszott, lényegtelen mi a neve, van-e neve ember. Főhősünk majdnem meg is öli, amikor a rémlény elszökik és ő rátalál. Szánakozva nézi a rémlényt, megtudja, hogy az igazgató fondorlattal, az áldozat akarata szerint teszi őt rémlénnyé, majd, ha meghal akkor lesz másik, hiszen annyi földönfutó szerencsétlen hajléktalan van.

A vándorcirkuszban a jósnőhöz és a mentalizmust tökéletesen gyakorló piás férjéhez kerül emberünk, ahol mesterétől elsajátítja az emberek átverését és „véletlenül” meg is öli őt. Ez annak köszönhető, hogy főhősünk nagyra vágyó, már nem szerény, kezd kinyílni a csipája. Innentől kezdve fordul a kocka. Főhősünk felkapja a szintén a cirkuszban dolgozó szép szerelmét és célba veszi a várost, a szalonokat és ott stand up-pol, mint mentalista. Innentől kezdve már maga a képi világ is megváltozik és főhősünk egyre „éhesebb”. A pénz, a hírnév, a nagyravágyás hajtja és hát elszalad vele a ló. Minden összedől, mint egy kártyavár és visszavetődik a végén oda, ahonnan kiindult, de nyomorultabbul és reménytelenül.

Igazából nagyon tanulságos a történet, ha át tudjuk hallani. Arra tanít, hogy az elveid mellett tarts ki és a szerénységed őrizd meg (ha egyébként az vagy) és dönts okosan. Tanmese az emberi gyarlóságról.

Hogy miért neveztem én cigaretta filmnek? Mert annyira nagy hangsúlyt kapott ez a stresszlevezető, szenvedélybetegség, hogy konkrétan elég lett volna azt nézni, ahogy és ahányszor cigarettáznak. A rendező középpontba rakja az égő cigaretta hangját, magát ezt az eszközt. Én gondolom, hogy miért, hiszen a cigi leégése szimbolizálja az elmúlást, utal a főhősünk édesapjának halálára, megadja a füstös, koszos korszakot, amibe elkalauzol minket. Hát ezért.

Miért rémtettek, mint sem rémálmok? Mert sajnos ezek nem álmok, ez a kőkemény szélhámos világ, amit megmutatnak nekünk, a szörny az a hétköznapi ember és mi is legbelül jobban félünk tőle.

Azonban arról is beszélnünk kell, hogy maga a film egyedülálló a noir stilisztikai elemeivel. Két felé tudjuk szakítani, az első felében a film meleg színeket használ, igazán pompás, kicsit talán szépiás, megteremti a hangulatot, majd a második fele igazi noir, monokróm színek, lecsupaszított padlók, erős színek, de nem melegek. És nem véletlenül bukkan itt fel Cate Blanchett a 30-as évek femme-fatale-ja, aki szinte egy arccal játssza végig a szerepét. Azonban a rendező őt így instruálta, így nem bánthatom, neki ezt kellett hoznia és amit kellett, azt hozta is. Kilóg az ő karaktere a filmből, de talán ez kellett ahhoz, hogy Bradley Cooper karaktere megmutassa valódi bensőjét, az igazi szörnyet.

Bradley Cooper egyébként ebben a filmben megmutatta azt, hogy mennyire profi, igazi művész. Az utolsó jelenetet elsőre sikerült tökéletesre vinnie, holott a rendező ott több felvétellel számolt. 7 kg-ot fogyott a forgatás alatt és egyébként ez az első film, ahol meztelenül megmutatta magát, pedig ettől nagyon félt. Olyan jól alakított az egész filmben, hogy sokszor meg kellett magamban azt erősíteni, hogy ő Bradley Cooper. Egyébként ez Oscar jelölés gyanús játék, meglátjuk hogyan fogadja a közönség ezt a filmet. Plusz adalék: ezt a szerepet eredetileg Leonardo DiCaprionak szánták, de hát az anyagiakban nem tudtak megegyezni. Lehet bánhatja kicsit ezt Leo.

A film nagyon hosszú, 150 perc és ez már a vágott verzió, mert kicsit többre is készült (3 és negyedóra). Azért mi örülünk, hogy csak ilyen hosszú, mert ez így pont elegendő volt. Nem kell sem több, sem kevesebb.

Őszintén nekem nagyon bejött, de hát én kedvelem a jó sztorit, a jó színészi játékot és magát ezt a hangulatot, na meg hatalmas thrillerista vagyok. Számomra 10/8

Rendező: Guillermo del Toro

Szereplők: Bradley Cooper, Cate Blanchett, Toni Collette, Willem Dafoe, Richard Jenkins, Rooney Mara, Ron Perlman, Mary Steenburgen, David Strathairn

Hossz: 150 perc

Műfaj: thriller

IMDB: 7.3

Rotten Tomatoes: 80%

Kritikát írta:  Dengel X. E.