Szünet és párkapcsolat: tabu vagy oké?
Az emberek folyamatosan változnak, így a szerelmi viszonyok is állandó mozgásban vannak még a viszonylag eseménytelen időszakokban is. Próbáljuk megérteni a szünet filozófiáját!
A Tabuzz Talk csoport egyik legérdekesebb közösségi kérdésében arról a bizonyos szünetelésről kértétek ki egymás véleményét. Arról a bizonyos szünetről, amitől mindenkinek görcsbe áll a gyomra. Még annak is, akinél a pauzára vonatkozó igény megfogalmazódik. Sokan vannak, akik szerint a szünet a kapcsolat halálának jele, mások egyfajta játszadozásnak tekintik, egy engedélynek, ami úgy tartja melegen a viszonyt, hogy közben szabadságot ad a “félreszeretésnek”.
Miről szól a másik szünetigénye?
Számtalan okból kifolyólag érezheti valaki úgy, hogy szeretne valamennyi időt külön tölteni a másiktól. Benne van persze, hogy párunk (vagy éppen mi magunk) idegen gyümölcsökre vágyik, de nem zárhatjuk ki azt sem, hogy valami jóval komolyabb dolog áll a háttérben. Így amikor elénk áll, mindig kérdezzünk rá a körülményekre. Ne arra legyünk kíváncsiak, hogy vajon kire akar minket éppen lecserélni, hanem inkább arra, miért, milyen érzelmi és lelki eredetű tényezők húzódnak az igény mögött.
A szünetkérés nem szakítás
Vannak, akik szerint a szünetért hajlongók szimplán csak gyávák szakítani, de ez nem feltétlenül igaz. Ha valaki úgy érzi, hogy szereti a másikat, de alább hunyt a szenvedély, vagy valamilyen egyéb más okból kényelmetlenül érzi magát a párjával, és meg akarja fejteni a miérteket, akkor tényleg jobb, ha visszavonulót kér, mielőtt a lefojtások és leplezések mentén olyan erjedési folyamatok indulnak meg a kapcsolatban, melyek jobban korhasztják a köteléket, mint egy átmeneti felfüggesztés.
Elfogadjuk-e?
Vita és veszekedés helyett mindig törekedjünk a másik megértésére még akkor is, ha éppen belevakulunk az érzelmeink hirtelen kélt viharába. A legjobb, amit tehetünk, ha igen, elfogadjuk a kérést. Meg kell értenünk, hogy valami olyan dolog megy végbe a másikban, amire nem lehetünk befolyással. Ez nagyon nehéz, de engedni kell, ha a másiknak levegő kell.
Mennyi ideig tartson a párkapcsolati szünet, miként viselkedjünk közben?
Élethelyzettől függ, de 14 napnál ne legyen több. 14 nap ugyanis nem csak arra elég, hogy a másik tisztába kerüljön magával, de arra is, hogy mi magunk is levonhassuk a helyzetből fakadó tanulságokat. Ez elsőre soknak tűnik, de a lelki ciklonok lefutásának időt és teret kell biztosítanunk. Viszont ha már szünetre adjuk a fejünket, akkor kössünk szigorú feltételeket, amik elősegítik a helyzet tisztázását. Saját példám következik.
Szünetkéréseim története
Életem során eddig kétszer kértem szünetet azért, mert úgy éreztem, hogy noha kötődök a másikhoz, mégse vagyok igazán boldog. Az első szünet végül még egy néhány hónapig tartó együttlétet hozott, de a szünet rávilágított, hogy ennek a kapcsolatnak nincs igazából jövőképe. A másik szünet egy élethelyzetben ragadás miatt lett szükséges, ami annyira felemésztett, hogy el kellett a másik nélkül töltenem némi időt ahhoz, át tudjam gondolni a dolgaimat. Annak a 14 napos időszaknak a lefújáskor szakítás lett a vége. Nagyon gyászoltam, de összességében jó döntés született.
Szabályok
A szünet lényege az, hogy egymás nélkül próbáljatok meg boldogulni még akkor is, ha fáj. Tehát se hívás, se lájkolás, se üzengetés. A következetlenül, amolyan ügyesben megoldott szünetelés nem biztos, hogy el fogja hozni életünkbe azt a választ, amit igazán keresünk.